A Terror Háza Múzeum főigazgatója arról is beszélt a kommunizmus áldozatainak emléknapján tartott megemlékezésen, hogy az úgynevezett Nyugat ma is megengedően, elnézően, sőt, gyakran némi rokonszenvvel viszonyul a kommunizmushoz. Gulyás Gergely, a Fidesz frakcióvezetője hangsúlyozta: ezreket gyilkolt meg, százezreket nyomorított és milliókat tett tönkre az a rendszer, amely először száz éve jutott hatalomra a világban, s amelyet „a tanácsköztársaság dicstelen 133 napja” alatt ismerhetett meg Magyarország.
Nyugaton „nem értették meg, mi a kommunizmus, nem értik tehát a posztkommunizmust sem, nem élték meg úgy, mint mi, ezért nem értenek meg bennünket, túlélőket” – jelentette ki Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeumban tartott megemlékezésen.
A főigazgató hangsúlyozta: a kommunisták egyetlen célja „a totális hatalom megragadása és megtartása volt, a mindenkori ellenfél megbélyegzése és kiiktatása révén”. Mint mondta, ennek legfontosabb eszközei közé tartozott a nyelv kisajátítása, a szavak jelentésének meglopása, megváltoztatása, a hagyományos identitások tűzzel-vassal történő üldözése, a valóság partvonalra szorítása, ideológiájuk egyeduralmának biztosítása, az ő egyetlen igazságuk szajkózása.
A Terror Háza Múzeum főigazgatója kiemelte: Nemcsak arra kell emlékeznünk, hogy meg akartak fosztani bennünket a múltunktól, a gyökereinktől, a szabadságunktól, a függetlenségünktől, a szeretteinktől, a rokonainktól, a barátainktól, de időt, értékes időt is raboltak tőlünk. „Az időnél pedig nincsen értékesebb portéka. Ez az idő nem csak az idősebbeknek hiányzik, aki életük javát maguk mögött hagyták a rendszerváltoztatásig, de hiányzik a gyerekeinknek is, akiknek sokszor nem adhattuk és adhatjuk meg azt, amit szerettünk volna. Ez az idő, amit a kommunizmusra vesztegettünk, mindannyiunknak hiányzik. Magyarországnak hiányzik”.
Schmidt Mária a kommunista diktatúrákra emlékeztetve arról beszélt: „Minden, ami történt, köztudott volt. Nincs és nem is volt semmi titok benne”. Hangsúlyozta: a magyarok szemét már a 133 napig tartó Tanácsköztársaság felnyitotta. „A legrosszabbra számítottunk, akkor, amikor hazánk a világégés utolsó évében, 1944-1945-ben, háborús színtérré, a két totális, emberellenes diktatúra összecsapásának helyszínévé vált”. Ám mint mondta, ami bekövetkezett, „rosszabb volt a legrosszabbnál is”, hiszen tavasszal előbb százezer számra hurcolták halál- és munkatáborokba zsidó honfitársainkat, majd mire a fagy beállt, az angolszászok bombázták városainkat, az országot megszálló szovjetek pedig szabad rablást engedélyeztek katonáiknak az általuk elfoglalt területeken.
„A Vörös Hadsereg katonái elvittek mindent, ami mozdítható volt. Felkutatták az elrejtett élelmiszertartalékokat, vitték a bútorokat, kitépték és eltüzelték a kerítéseket, elkötötték az állatokat. Háborús jussuknak tekintettek asszonyt, leányt, jószágot, vagyont. Egy egész generációnyi asszonyt becstelenítettek meg” – mutatott rá a Terror Háza Múzeum főigazgatója.
Schmidt Mária végezetül arról beszélt: igaz, hogy magunkra maradtunk a kommunizmus emlékezetével, de az is igaz, hogy nem kell többé hallgatnunk róla. „Hogy ki a győztes és a vesztes a történelemben, folyamatosan változik. Most úgy állnak a dolog, hogy többek között mi magyarok, szlovákok, lengyelek, csehek, románok és bolgárok rendelkezünk korszerűbb tudással”. Hangsúlyozta: „Levontuk a kommunizmus tanulságait, amit meg is fogunk osztani a világ többi részével. Arra a kérdésre tehát, hogy elfelejtettük volna a múltunkat, az áldozatainkat, a válasz rövid és tömör. Nem. Soha, soha nem fogjuk elfelejteni őket! És nem felejtjük el a hazugságokat, a módszereket, a megbélyegzést, a kirekesztést, a gőgöt és a lekezelést sem” – hangsúlyozta Schmidt Mária.
Gulyás Gergely szavai szerint a kommunista rendszer „lélek és hit nélküli kiszolgálókat kívánt, akik az emberből és a földi létből csak azt fogadták el, ami fizikailag megfogható volt, ezért félelemből táplálkozó gyűlöletet éreztek, ha valakiről nyilvánvaló volt, hogy tudja, az életben a láthatatlan fontosabb a láthatónál, a szellem az anyagnál, a hit az erőnél, a lelki közelség a fizikai távolságnál, az eleve elrendeltség a hazugságból felépült akadályoknál”.
Mint mondta, a kommunisták „tudták, hogy az egyházakat és híveiket kell megtörni, mert a hit igazsága és állhatatossága a legnagyobb veszély a hazugságban alakuló diktatúrára, egy olyan totalitarizmusra, ahol a belső szabadságukat kevesen tudják megőrizni”.
Hozzátette: a második világháború végén a kíméletlen gyilkolásból és erőszakból vált nyilvánvalóvá, hogy „a német megszállást felszabadulás nélküli szovjet megszállás követi”. Így a térség államait az a Sztálin tekinthette amerikai és brit jóváhagyással hadisarcnak, aki „saját kommunista elvtársai számára már jóval korábban sztahanovista versenyt hirdetett gyilkolásból, kínzásból, megfélemlítésből, a nemzetek elnyomásából, kiéheztetéséből és bekebelezéséből”, ezt pedig a világháború végeztével Közép-Európára is kiterjesztette.
Alekszandr Szolzsenyicin Gulágot is megjárt írót idézve Gulyás Gergely kijelentette: a Nyugat a második világháborúban nem az egyetemes szabadságért harcolt, hanem saját szabadságáért. Megemlítette: mérföldkő volt a kommunista hatalom kiépítésében, amikor 71 éve ezen a napon, mit sem törődve joggal, letartóztatták, majd a Szovjetunióba hurcolták Kovács Bélát, a Kisgazdapárt főtitkárát, aki aztán csak 1956-ban szabadult a fogságból. Hozzátette: ez az esemény volt a totalitárius diktatúra kiépítését kísérő terror kezdete, amikor „a nácik örökébe lépő kommunisták az Andrássy út 60-at is barnáról vörösre festve birtokba vették”. Gulyás Gergely emlékeztetett: az elhurcolt politikus bűnéül, sok társához hasonlóan, azt rótták fel, hogy szabad, független, keresztény Magyarországot akart.
A megemlékezésen Tompos Kátya (ének), Hrutka Róbert (gitár) és Kalmus Felícián (cselló) előadásában Cseh Tamás és Bereményi Géza két szerzeménye is elhangzott.
(THM/MTI)