Miniszter Úr! Kormánybiztos Úr! Kedves Barátaim!

Az elmúlt fél évben 25 helyszínen mutattuk be ezt a kiállítást, falvakban, kisvárosokban, megyeszékhelyeken is. A cigány hősöket bemutató tárlatot magyarok tízezrei nézték meg. Büszkén mutattuk be mindazokon a helyeken, ahol cigányközösségek élnek, és olyan helyeken is, ahol nem.

Ezek a hősök, akiket körbe utaztattunk az országban, olyan hősök, akikre büszkeséggel néznek fel cigányok és nem cigányok egyaránt. A kiállítással az volt a célunk, hogy példaképeket mutassunk be. Olyan példaképeket, akiknek a teljesítményére, alkotó munkásságára közösségünk minden tagja büszke lehet, és mi is büszkék vagyunk arra, hogy a legjobbakat gyűjtöttük össze egy csokorba, hogy végig utaztassuk őket az országon.

Azok a példák, amiket bemutattunk, azok az életművek, amelyeket felvillantottunk ezekben az életrajzokban és kisfilmekben, mindegyik egy-egy olyan fonál, olyan életpélda, amelyekre támaszkodhatunk, amelyekben megkapaszkodhatunk, és amelyek utat mutathatnak nekünk, hogy a jövőben, a jelenben hogy tudunk mi is olyan alkotásokat, olyan tevékenységeket felmutatni, amelyek a közösség hasznára válnak. Amikor megállunk egy-egy tabló előtt, és megnézzük azokat az arcokat, elolvassuk azokat a rövid üzeneteket, akkor egy dolog van, amely mindegyikben fellelhető: ez pedig az, hogy mindegyik ott lévő hős a tevékenységét a nehézségek, a kudarcok ellenére szívvel-lélekkel végezte. És végül is, szív és lélek nélkül nem sikerülhet semmi. Ez a szív és lélek az, ami bevilágította az ő tevékenységük által a cigányközösségeknek az életét, és bevilágította az egész magyar nemzetet. Én mindegyiküknek megköszönöm azt, amit tőlük kaptunk, és azt gondolom, hogy mindannyian megköszönhetjük nekik, amit kaptunk tőlük.

A mai megnyitóval ez a sorozat véget ér. Reméljük, hogy tudjuk folytatni, álmom az, hogy esetleg a határon túli területekre is el tudjuk vinni. A tárlat több szempontból is nagyon fontos. Az egyik ilyen szempontra szeretném most felhívni a figyelmet. Ez pedig az, hogy 45 éven keresztül egy olyan diktatórikus rendszerben éltünk, aminek a legfontosabb jellemzője és kötőanyaga a hazugság volt. Hazudtak reggel, hazudtak délben, hazudtak este, hazudtak mindenről. És ez a hazugság megmérgezte az életünket. Hazudtak a cigányokról a magyaroknak és a magyarokról a cigányoknak. És ez a sok hazugság falat húzott körénk. Ezt a falat mindkét oldalról építettük. Most, hogy a 45 év diktatúra után újra szabadok és függetlenek vagyunk, a legfőbb feladatunk az, hogy ezt a hazugsághalmazt eltávolítsuk az útból, hogy lemossuk magunkról mindazt az előítéletet, azt az ellenséges beállítódást, ami ennek a sok hazugságnak az eredményeként alakult ki bennünk. Ha lebontottuk ezeket a falakat, akkor más szemmel fogunk egymásra nézni, és ez a kiállítás, ezek a hősök, ezek a példák ebben segítenek mindannyiunkat.
 

Kedves Barátaim!
 

A Terror Háza Múzeum és a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány tíz éve minden évben bemutat olyan cigány teljesítményeket, olyan cigány művészeket, olyan cigány hősöket, akikre közösségünk büszke lehet. A ’90-ben történt Fekete márciuson – hogy arra miniszter úr is utalt – Puczi Béla és társai hősiességét könyvben mutattuk be, állami kitüntetést szorgalmaztunk a számukra és azt, hogy utcát nevezzenek el róluk. Ezt követően pedig minden évben a nemzetközi roma napon plakátkampánnyal és kisfilmekkel – amelyeket a szociális médiában futtattunk – hívtuk fel a figyelmet a kimagasló teljesítményekre. Szentandrássy István festőművész ’56 cigány hőseit festményekben örökítette meg, és ezekből a festményekből egy bélyegsorozatot adtunk ki a Magyar Postával közösen, a mi kezdeményezésünkre. Ez a világon az első és az egyetlen olyan bélyegsorozat, amely cigány hősöket mutat be. A kiállításnak tehát vannak előzményei és a jövőben is szeretnénk ezt a munkát folytatni.
 

Kedves Barátaim!
 

Szeretném, ha mindannyian tudatosítanánk magunkban azt a jelmondatot, amelyet mindannyian vallunk, hogy: „Ahol a hősöket nem felejtik, mindig lesznek újak.” a tehát megadjuk a tiszteletet ezeknek a hősöknek, fejet hajtunk előttük, akkor biztosak lehetünk, hogy a mában és a holnapban is lesznek olyan hősök, akikre majd az utódaink ugyanilyen büszkeséggel fognak visszatekinteni. Most pedig azt kérem mindenkitől, hogy amikor majd kimennek és újra megnézik őket, hajtsanak egy pillanatra fejet előttük.

Köszönöm, hogy meghallgattak!

Elhangzott az Együtt, szabadon – Magyar Cigány Hősök című vándorkiállításának budapesti megnyitóján, a Bálna Budapest kulturális központ Szentandrássy István Roma Művészeti Galériájában, 2022. június 23-án.