Tisztelt Kancellár Úr, kedves Wolfgang!

Tisztelt Miniszter Úr, kedves Gergely!

Tisztelt Elnök-vezérigazgató Úr, kedves Szabolcs!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim!

2009 óta – akkor adtuk át először a Petőfi-díjat –, minden esztendő nyarának végén, őszének elején elkezdünk gondolkodn, hogy vajon ki legyen az adott esztendő Petőfi díjasa.

Megkérdezzük a kollégáinkat, javaslatokat kérünk és kapunk, járatjuk a fejünket: vajon kit és miért illet ez a díj?

A Petőfi-díjnak az elmúlt 13 esztendőben komoly rangja lett.

Tizennyolcan vették át eddig a díjat – Juha Richárd szobrászművész kiváló mellszobrát – akadt ugyanis négy év, amikor két-két díjazottunk is volt. A tizennyolc nagyszerű személyiség között van amerikai, cseh, észt, lengyel, orosz, román, szlovák, és természetesen magyarok.

A legkülönbözőbb hivatásúak: újságíró, történész, politikus, fizikus, lelkész, bíboros, politológus, mérnök is van köztük. Nézzenek körül a teremben, az eddigi évek díjazottjainak fényképei itt függenek a terem falain. Büszkék vagyunk mindannyiukra!

Kedves Barátaim!

Isten látja lelkem, egyik esztendőben sem azt nézzük, hogy a díjazottjaink milyen foglalkozásúak vagy éppen melyik nemzethez tartoznak, mert nem ez számít, hanem csakis az, hogy mit tettek, mit mondtak és mit alkottak.

És látják, valahogy mégis úgy alakult, hogy ennek az eddigi tizennyolc nagyszerű embernek a hivatása és nemzetisége, így együtt, mindent kifejez abból, amit a Petőfi-díj küldetésének szántunk. És kifejezi mindazt, amiért Petőfi Sándor, a legnagyobb és legfontosabb magyar költő oly fiatalon az életét adta – és ez a szabadság.

Díjazottjaink pályájuk során nem csak nemzeti közösségeikért, de térségünkért és ezen keresztül egész Európáért dolgoztak. Szabadon gondolkodtak és álltak ki nézeteikért. Mert díjazottjaink egytől egyig a szellem emberei.

A Petőfi díjasok a legkülönbözőbb nemzeti és egyéni történelmi és kulturális örökségek hordozói, akik tudják, mennyire fontos figyelnünk egymásra ahhoz, hogy értsük, sőt megértsük egymást – díjazottjaink mindegyike a tisztelet embere.

A Petőfi-díjjal kitüntetettek megtestesítik az alkotó, a sokszor a lázadást és annak következményeit is vállaló, tüzes, határozott, félelem nélküli akaratot – díjazottjaink tehát a szív emberei is.

Szellem, tisztelet és szív – Petőfi Sándort idézik ide elénk.

Kedves Barátaim!

Szeretném elkerülni azt a hibát, amit egy laudáló, vagy egy díjátadó oly’ sokszor elkövet, amikor a díjazott okán saját magáról vagy az általa képviselt intézményről beszél. Csábító lehetőség, hogy az ember a saját dicséretét ne hagyja ki egy nyilvános beszédből, amikor ráadásul közbeszólni vagy vitatkozni sem lehet, vagy legalábbis nem illik, én ma nem esnék ebbe a hibába.

Intézményem, az alapítványunk, illetve a Petőfi-díjat támogató MOL csoportról legyen elég ennyi: a Petőfi-díj egy tudományos-közgyűjteményi intézet és hazánk egyik legfontosabb vállalatának főhajtása azok előtt, akik maradandó és követésre méltó értékeket képviselnek. Köszönöm a közös munkát a MOL-nak és köszönöm Ferencz I. Szabolcs úrnak, az FGSZ Földgázszállító Zrt. elnök-vezérigazgatójának, hogy eljött.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Itt és most nem szükséges amellett érvelnem, hogy nekünk magyaroknak milyen összetett, de egyben szoros a viszonyunk az osztrák történelemmel és az osztrák politikával.

Mi, osztrákok és magyarok mindig egymás mellett voltunk földrajzilag, sokszor egymás mellett voltunk az érdekeinkben és az értékeinkben, és még olyan is akadt, amikor mindenben egyetértettünk. Mint ahogy az is igaz, hogy sokszor tértek el egymástól az érdekeink, keresztezték egymást a szándékaink. Ezt a mondatot félve mondtam ki, de ahogy most visszagondolok rá, annyira nem is vészes. Viszont: igaz.

De végülis, minden után és felett a magyarok mégiscsak azt mondják ma is az osztrákokról, hogy: a sógorok. Mondjuk én még olyan sógort nem láttam, akivel mindenben egyet lehetett érteni, dehát ettől szép a sógorság-komaság: ha kell, vitatkozunk, ám végül is egymásra vagyunk utalva, összetartozunk.

Wolfgang Schüssel a magyarok barátja. Ismer minket, alaposan. Megtanult bennünket, tiszteli és elismeri a magyarokat, el is ismeri őket. Osztrák és európai politikusként, közéleti emberként, író és beszélő emberként egyaránt támogat minket, a szövetségesünk.

Érti, hogy miben vagyunk mások, érti, hogy miben különbözünk és ezt mindig tiszteletben tartotta, sőt, óvta. A nemzetek együttélésében a különbözőség megértése és figyelembe vétele vált az ismertető jegyévé. Azon kevesek közé tartozik, akik vették a fáradtságot, hogy megtanulják és megértsék a magyarok történelmét. Belátom, hogy ez nehéz, mert nekünk hosszú, bonyolult történelmünk van, olykor még saját magunk sem igazodunk el benne teljesen. De a hosszú történelmű nemzeteknek, mint például nekünk, magyaroknak, a történelmi bonyolultsággal egyenes arányú a nemzeti büszkeségük.

Köszönjük Wolfgang Schüsselnek, hogy ezt felismerte és tiszteletben tartja.

Kedves Barátaim! Hölgyeim és Uraim!

Egy osztrák hazafi, a magyarok barátja, politikus, államférfi kapja ma a Petőfi Sándorról elnevezett díjat, amit a közép európai népek szabadságának elősegítéséért ítélünk oda.

Elhangzott 2022. december 8-án, a Terror Háza Múzeumban, a Petőfi-díj ünnepélyes átadásán.